Végre van egy kis időm, hogy elkezdjem a beszámolómat a Tatabánya-i táborról.Július 11-13 között tartotta a mi csoportunk. Nagy izgalommal vártuk a jelentkezőket,
akik péntek délelött 10 órától jöhettek hozzánk. Volt aki nem tudott várni és már jóval elöbb odaért.
Köztük volt Édesanyám is.:-))
A regisztrációnal Otti,Márti és Marika várta a sorra érkező vidámabbnál vidámabb hölgyeket.
A három grácia minden érkezőt kedves szavakkal és egy kis útbaigazítással fogadott. Rengeteg régi ismerős arcot fedeztem fel.Az aulában volt egy kis hely ahol az életfa rózsájának a hajtogatási technikáját mutattam meg papírból. Amikor az egyik hölgy nagyon ismerős volt, megkérdeztem Tőle hol találkozhattunk már, sajnos nem jöttünk rá. Én valahol éreztem, hogy nagyon régről ismerem Őt, de egyszerűen nem tudtam hova tenni a személyiségét. Talán egy-két óra telhetett el amikor a fenti folyosón újra összefutottunk. Amikor elhaladt mellettem megfordultam és szinte rákiabáltam. "Tudod honnan vagy ismerős?"- Volt egy úszó akire nagyon hasonlítasz, Nyíregyház-i volt és Ormoss Editnek hívták. Erre nagy szemekkel rám néz és
ártatlanul azt mondja Én vagyok:-) Gondoljátok el mint akit kergetnek úgy rohantam hozzá és öleltem meg. Könnybe úszott a szemem, hiszen annak idején amikor gyerekek voltunk nagyon jó kapcsolat volt köztünk. Szerintem mondhatom az, hogy barátnők voltunk. Bármelyik versenyen ha találkoztunk rengeteget voltunk együtt és sokat beszélgettünk. Most amikor ezeket a sorokat írom, még mindig felfoghatatlan számomra, hogy milyen sok idő eltelt az utolsó találkozásunk óta. Az pedig ahogy találkoztunk újra egyszerűen fantasztikus.
Rengeteget beszélgettünk a 3 nap alatt.
Kérdések záporoztak a másikra, hisz
oly régen láttuk egymást,már vagy 26 év telt el. Megígértük egymásnak nem fogjuk most már szem elöl téveszteni a másikat.Én már nem is emlékeztem arra, hogy nemcsak egy korcsoportban úsztunk hanem teljesen egy nap születtünk:-)
Amúgy a sok beszélgetés mellett dolgoztam is ám:-)
A táskámmal már eldicsekedtem itt, a gyorstechnikás blokkom amit a Ditukától tanultam
és az X-blokk amit Oszi Évi mutatott be még nem teljesen kész.
ártatlanul azt mondja Én vagyok:-) Gondoljátok el mint akit kergetnek úgy rohantam hozzá és öleltem meg. Könnybe úszott a szemem, hiszen annak idején amikor gyerekek voltunk nagyon jó kapcsolat volt köztünk. Szerintem mondhatom az, hogy barátnők voltunk. Bármelyik versenyen ha találkoztunk rengeteget voltunk együtt és sokat beszélgettünk. Most amikor ezeket a sorokat írom, még mindig felfoghatatlan számomra, hogy milyen sok idő eltelt az utolsó találkozásunk óta. Az pedig ahogy találkoztunk újra egyszerűen fantasztikus.
Rengeteget beszélgettünk a 3 nap alatt.Kérdések záporoztak a másikra, hisz
oly régen láttuk egymást,már vagy 26 év telt el. Megígértük egymásnak nem fogjuk most már szem elöl téveszteni a másikat.Én már nem is emlékeztem arra, hogy nemcsak egy korcsoportban úsztunk hanem teljesen egy nap születtünk:-)
Amúgy a sok beszélgetés mellett dolgoztam is ám:-)
A táskámmal már eldicsekedtem itt, a gyorstechnikás blokkom amit a Ditukától tanultamés az X-blokk amit Oszi Évi mutatott be még nem teljesen kész.
5 megjegyzés:
Varázslatos régi barátnőd most az én varrós csoporttársam, a legnagyobb zacskóadogató a világon :D
cupp
néma.
Tudom, hogy csoporttársak vagytok,szóba is kerültél.
Ki nem hagytalak volna a beszélgetésünkből. Látom Te sem szeretnél tőlem ajándékot:-(
Erre a T.bànyai kozos varràsra szeretnèk egyszer hazamenni, mikor lesz a kovetkezo?
Szerintem jövőre is július első felében lesz.Természetesen szívesen látunk. Ahogy a blogodról kitűnt Komáromból kerültél ki.
Szívesen tájékoztatlak az itthoni foltoskodásokról.Üdv:Gabi
Remèlem sikerul osszehozni, règòta tervezem a rèszvètelt, màrcsak a szuleimhez valò kozelsèg miatt is!(igen Komàromi szuletèsu vagyok)Koszonom elore is a tàjèkoztatàst!
Megjegyzés küldése