2008. július 2., szerda

Gyűrűpárna


Végre-végre. Már több mint három hónapja tudom, hogy el kell készítenem. Annak idején amikor a kék-fehér áruházlánc supermarketében dolgoztam volt egy nagyon jó főnököm.

Zitával szerettem dolgozni. Munkatársként tekintett ránk, tehát embernek nézett bennünket.

Rengeteg mindent kaptam Tőle azóta is, hogy munka területén elváltak útjaink. Nem is merem említeni a több zsák maradék anyagot. Drága Keresztanyuja varrónő éshát nem kevés "hulladék"-ot hagyott rám. Tehát két nap alatt, számomra nagy várakozás közepette elkészült a meglepim. Tudni kell, hogy Tatabányáról járok Győrbe suliba, tehát időm az oly kevés. Miatta sajnos nem is sikerült olyanra mint szerettem volna.Anyunak "hála" maximalista vagyok, tehát a végeredményben rengeteg hibát találtam:-( Tényleg meglepi volt számára, mert a vőlegénye sem árulta el Neki. Hálás is vagyok érte. Ma az utolsó pillanatban elkaptam Zitát és átadtam, bár szegénynek fogalma sincs hogyan oldja meg a párna hordozó személy kilétét. Több gyermek van a családban és nem szeretne sértődést. Elképzelhető, hogy az asztalon lesz a házasságötő teremben. Majd kiderül amikor én is megnézem az ifjú párt.

2 megjegyzés:

Juhizs írta...

Rengeteg hibát lát a végeredményben... :-( - tudja ki fog (merni) valaha az életben ajándékot varrni Magának? :-)

Mehike írta...

Én csak a saját munkámmal vagyok elégedetlen az ajándék lónak soha nem nézem a fogát:-)

Rendszeres olvasók