Na ott aztán jött a "fekete leves":-), irány a 3. emelet. Szinte alig értünk be az épületbe, Anya Loncival nagy hangon viccelődtünk, s erre Lonci /másik/ lépcsőről jövet lefelé, rám szól. Csakis Te lehetsz Méhike, megismert:-) Szerintem nem csoda hisz jeleztem neki, hogy nem egy csendes típus vagyok. Felértünk nagynehezen az épület legfelső szintjére és gyors regisztráció után hamar elfoglaltunk egy általam kinézett asztalt. Nézelődés jobbra balra, ámulás-bámulás aztán újra lépcsőzés. Okosan kocsiban maradt egy lényeges dolog. Csomagtartóban derékig , majd mikor épp mászok ki belőle, Te vagy az Méhike? Naná, hogy a hangomról ismertek meg.
Csipkebogyó is a kis társaságban volt, így egyből meg is tudta ki is vagyok. Sajnos a kabátja nem volt kockás ezért én nem tudtam beazonosítani csak amikor bemutatkozott.
Nagyon örültem a régi és új ismerősökkel való találkozásnak.
A Dunaújváros-i lányok kitettek magukért. Terülj-terülj asztalkám minden mi a szem szájnak ingere. Tombolákban meg szebbnél szebb ajándékok. Volt viszek-kapok ajándékozás is.
Ja, amúgy NEM mellesleg egy szép virág technikáját tanultuk meg. Először én egyáltalán nem varrtam, de aztán csak eljutottam egy darabig. Tehát nem lehet rám mondani, hogy csak csevegtem:-)
Loncitól és Csipkebogyótól is nagyon szép ajándékot kaptam. A viszek-hozok ajándékozásnál is pont az egyik színvilágom köszönt rám.
Bogitól vásároltam hímző vásznat és tűt, el is kezdtem a SWAP ajándékom hímzését.

3 megjegyzés:
Nagyon sajnálom,hogy végül nem tudtam elmenni!
Szerettem volna találkozni veletek!
csatlakozom az előttem szólóhoz:(
sajnos én sem értem haza időben ezért nem tudtam elmenni pedig úgy szerettem volna!
de yoo olvasni a beszámolókat:)
na de majd jövőre:)
Örülök, hogy sikerült személyesen is találkoznunk. Remélem lesz folytatása:)
Megjegyzés küldése