2008. november 10., hétfő

Tatabányán

Nagyon vártam a szombati napot. Tudtam, hogy sok Kedves ismerőssel fogok találkozni, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyivel. Sőt ráadásként még rengeteg apró ajándékkal leptek meg jópáran. Csak kapkodtam a fejemet amikor innen is onnan is ismerős hangokat hallottam. Jó érzés volt, hogy többen is messziről kiabálták a nevemet és örömmel öleltek át. Most nem is sorolnám fel ki mindenkivel örültünk egymásnak, hisz nem akarok senkit sem kihagyni és ezzel megbántani. A varrást én sem nagyon erőltettem, mivel inkább a szám járt mint a kezem. Pedig a kézivarrást nagyon szeretem. Csakhát a sok kedves arc láttán nem tudtam a helyemen maradni.

3 megjegyzés:

Szera írta...

Megmutatnád mit varrtatok? Én is készültem, de nem úgy alakult. Örülök, hogy jól érezted magad.

Elizanikó írta...

Nagyon sajnálom hogy nem tudtam elmenni hozzátok.

Czkriszta írta...

Remélem azért néha-néha rám(mint hűséges alvótársadra) is gondolsz!

Rendszeres olvasók