2008. november 10., hétfő
Tatabányán
Nagyon vártam a szombati napot. Tudtam, hogy sok Kedves ismerőssel fogok találkozni, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyivel. Sőt ráadásként még rengeteg apró ajándékkal leptek meg jópáran. Csak kapkodtam a fejemet amikor innen is onnan is ismerős hangokat hallottam. Jó érzés volt, hogy többen is messziről kiabálták a nevemet és örömmel öleltek át. Most nem is sorolnám fel ki mindenkivel örültünk egymásnak, hisz nem akarok senkit sem kihagyni és ezzel megbántani. A varrást én sem nagyon erőltettem, mivel inkább a szám járt mint a kezem. Pedig a kézivarrást nagyon szeretem. Csakhát a sok kedves arc láttán nem tudtam a helyemen maradni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Megmutatnád mit varrtatok? Én is készültem, de nem úgy alakult. Örülök, hogy jól érezted magad.
Nagyon sajnálom hogy nem tudtam elmenni hozzátok.
Remélem azért néha-néha rám(mint hűséges alvótársadra) is gondolsz!
Megjegyzés küldése